ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
SZIASZTOOOK!
Végre géphez jutottam és ez annyira felemelő ééérzéééés. Hehe, bocsi xD
Napok óta írnék már ide, de az 5-10perces géplátogatások nem igazán elegek erre. Szóval most színezés helyett is sírdogálok nektek, meg öntöm ki a fejemből az ötleteket.
Semmi különös nincs, csak egyre több dolog van a fejemben, amit szeretnék megrajzolni, de nem kezdek neki, mert... Lusta vagyok. Úgy érzem nem menne. Szerintem olyan lenne, mint az előző rajzom. Süt a nap. Lusta vagyok. Alszom. Paci beleült az ölembe. Nem akarok színesceruzázni. Hmmm...
Egy apróság azért sikerült... Nem akarom máshova feltenni, mert hogy is mondjam. Nyálas és már tűrhetetlenül giccses.
Cicatündér, nem saját ötlet:
Szóval mostanság van ihlet csak a kedv ritka hozzá. Ma sikeredett egy régebbi ötletet létrehozni, igaz egyáltalán nem úgy néz ki, mint a fejemben, de ezt már megszoktam :'D Régen használt tűfilccel húztam ki és mivel nem akartam görcsösen, azért nem is rontottam el csak egy helyen. Jó vagyok! 8D
Hátőőő~ A kép Cha'lesh-t és bájos nejét, Baelrosát ábrázolja.
Tessék, itt egy nyers változat:
Ez meg itt egy chibi róluk :3
Az alsó az "élethű" kép, de még gyakoribb az, hogy Baelrosa ostorral csapkodja és kergeti férjecskéjét... Furák a régi karaktereim .__.
Egyébként meg nekiálltam, hogy legyőzzem régi ellenségem...Serakk uram! D:
Serakk uram az utóbbi (kb.) 2évben nem sikerült lerajzolnom sárkány alakban normálisan, szóval most tiszta boldog az Erika, hogy sikerült neki és még ki is tudta színezni, hííí~
De azt majd megmutatom devin, hihi~
Addig is az úrnője, Bőség asszonyság:
Itt csak alul látni, bocsi~
Egyébként régi devim kissé átalakítottam, nekiláttam törölgetni, alakítgatni és minél jobban felhívni a figyelmet arra, hogy én már nem igazán járok fel oda. Khm.
A géphiánynak vannak azért jó következményei is.
Hétvégén filmnézősdit tartottunk családdal. Anyuékkal leültünk náluk és együtt meséztünk.
Szeretem az ilyet, rég is volt az utolsó ilyen alkalom, szóval jó volt megint beülni velük és kikapcsolódni.
Először a Rio nevezetűt néztük meg, ami hmm, kedves volt, néha elmosolyodtam rajta, de egyébként eléggé kiszámítható volt. Aztán jött az Aranyhaj és a nagy gubanc. Hogy az mennyire aranyos, főleg Aranyhaj *w*
Imádtam, szép volt, jó volt, azóta is hosszú hajú, ugrálós képet akarok rajzolni :3
Este már öcsémnél ültem és meglestük a Vasembert. Másnap a kettőt, de az annyira már nem volt szimpi...
Majd nézelődtünk neten és olyanokat találtunk!
Az utolsó egyszarvú, húúú *o* És persze nem lehetett leszedni, mert...nem. Szomorú.
De a Foxi Maxi mese, amit öcsémmel kiskorunkban ronggyá néztünk videón, nah az bezzeg lejött... nosztalgiaaaa :D
Közben pedig öcsémmel nekiláttunk keresztrejtvényezni és rászoktunk. Kell egy kis agytorna úgyis.
Más dolog, hogy minden érettségiző szegény gyermeknek sok szerencsét, de inkább kitartást kívánok a kínzáshoz. Menni fog, hajrá!
Még másabb az a dolog, hogy rájöttem az emberek furcsállják a kedvenc műsoraim és néhány dolgom.
Szeretem a törit, de csak az életvitel részét. Semmi évszám, csak emberek szokásai, ruhái és persze az ételeik.
Tudom, hogy a TVPaprika nem épp az igényes műsorairól híres, de késő este ott van az egyik kedvenc műsorom: Heston Blumenthal zseniális lakomái.
A műsor régi ételekről és azok újraértelmezéséről szól, de nem csak korszakokat vesz górcső alá, hanem különféle témákat is feldolgoz, mint például az Alice Csodaországban, Charlie és a csokigyár és a kedvenc részem a Grimm mesék. Amikor nekilátott egy méter magad mézeskalácsházat csinálni mézeskalácstéglákból, nyalókaoszlopokkal, karamellás teasütis cserepekkel, akkor én meghaltam. Még az ablak és a tetőn leledző moha is ehető volt, bah... komolyan mondom zseniális, lessetek bele, ha tehetitek! :D
A másik kedvenc nemrég ért végét, a LifeNetwork nevezetű adón volt és a címe Jöttünk, ettünk, visszamennénk volt. Ez szorosabban kapcsolódik a törihez, mivel egy orvosi vizsgálatot követően két "főhősünk" fejet ugrik a kiszemelt korba és egy hétig a kor elvárásai szerint élnek és esznek. Nagyon érdekes műsor, főleg annak akit érdekelnek a régiek szokásai.
A szokásokról: tudni illik Erika szereti a természetet. És Erika szereti az olyan helyeket, ahol az ember már múlt idő.
Legkedvesebb helyeim mind olyan épületek, amik elhagyatottak, már picit megkezdte őket az idő és a természet újra átvette az uralmat. Gyönyörűek.
Egyik álmomban is láttam egyet. Buszon ültem, mint sokszor és az ablakon kinézve megláttam. Régi gyárépület, betört ablakok, rozsdás vasoszlopok, lyukas tető és már a növények is benőtték. Igaz kicsit koszos volt a környéke, sok volt a szemét, de akkor eldöntöttem hogy visszajövök és benézek :)
Talán emiatt is bemennék... nagyon érdekelne Csernobil környéke, vagyis a közelinek mondható, még megközelíthető városok-falvak. Biztosan nagyon békés...
Nah, túl sokat beszéltem.
Legyetek jók, menjetek ki a szabadba! Sziasztoook! :D