New world~

Sorry, hungarian T__T
Késő van, esetleges hibákért nem vállalok felelősséget, bocsi! ^^,

Üdv!
Vége a cicasitterkedésnek, Semir igazán jó (és hangos) fiú volt. A hosszú hétvégének vége, így már lesz időm rajzolni is. Igazából a felvigyázás közben is gyakoroltam, firkáltam, de sikeresen olyan dolgokat, amikhez kedvem volt. Nagynénéméknél találtam egy művészetis könyvet, tele 'tutorialokkal', hasznos tanácsokkal mindenféle technikához (nagynéném üvegművesként végzett, egyetemre járt és miatta kezdett el kisErika rajzolni x)) . Bepróbálkoztam néhány javasolt textúrázási ötlettel, de az egyik kisérletnél kiderült, hogy a só túl kicsi szemű és így lett egy sótól csillogó Hiisis akvarellképem x)
A kiruccanás végén megmutattam nagynénémnek is a képeim és nagyon örültem, mikor azt mondta jók . Kis simogatás a művészlelkemnek~
(Mást is mondott, csak azt rólam és az elég kritikus volt ahhoz, hogy elhiggyem és megpróbáljak változtatni magamon... *sóhaj*)

Egyébként, ő a cicája Semir (az óriásmacska).

Hosszú hétvégét Ákossal töltöttem, akivel sikeresen megdöntöttük a rekordunkat és hajnal fél5-ig rajzoltunk-akvarelleztünk. Mi se vagyunk normálisak. (Meg azóta se tudok 2 előtt elaludni >_>)
De úgyis ránk fér a gyakorlás~
A hétvége egyik legjobbja a speedpaintelés volt: még régebben kértem Necrotól (aki Ákos és fordítva) egy Entei-t és előttem neki is látott elkészíteni nehezített körülmények között (=Erika beszél, beleszól, kérdez). Nem tudom miért, de imádok másokat nézni rajzolás közben, olyan jó érzés :3
Közben újra felmerült a gondolat, hogy a kész mangáimat(3) ténylegesen be kellene fejezni a digitális utómunkával... de annyira lusta vagyok... T__T 
És ott az Aréna is... első fejezet már teljes, csak az a fránya greyscale... mindig miatta futamodok meg.
Örülök azért, hogy van aki seggberúg...

De valamit a rajzokról is írjak~
Az álmomhoz készült illusztrációt láthattátok, a félkész AT-ket nem akarom kitenni, de van itt egy- két skicc, meg értékelhető dolog.

Cicasitterkedés után, hazaérkezéskor egy órát töltöttem otthon, majd öcsémet elhurcoltam rajzszakkörre modellnek. Örültek neki a lányok (is). Nem volt rossz modell, meg is térítettem és életem eddigi legjobb(!) és élethűbb portréját sikerült megrajzolnom, háhá~
(tudom utóbbi nem számít, de engem érdekel)
Tádááá~

Vannak hibái, de ez teljesen tűrhető kategória, szerintem :D

Jöjjenek a skiccek: 

Joanna, aki mostanság nagyon nem engedi, hogy megrajzoljam; és Heidrún új formája (azóta kisebbek lettek a szarvai).

 Ez egy AT skicc. Kérdés, hogy meg lesz-e valaha a lineart.

 

Ez pedig egy Claude x Noni

Necro hülyéskedett, hogy őket akarja, megkapta. Este érdekes dolgokat művelek már~

 

Azt hiszem ennyi lett volna, nem jut eszembe már más. Este van. Zenét hallgatok.
"Ez egy új hely, egy új világ, türürü tü türü~" ♪♫ Már nagyon fáradt vagyok... xD

Nah jóéjszakát!

Álom

. . .

Óriás arcok jelentek meg és fújták szét a sűrű felhőködöt. A fátyol szétoszlott és előtűnt egy lány alakja. Ében trónján ült, hosszú, fehér haja vállára omlott, szintúgy mint a hosszú kék szalag és a kék virágok, melyek haját díszítették. Ruhája, s csodálkozó, hatalmas türkiz szemei teljesen elütöttek a dereka köré csavart sötét farkasbundától, melyet cirógatott.

- Ki vagy te? -mennydörögte egy hang a ködből. Gazdája egy mélykék és zöld pikkelyes, szarvas, ősz szakállú lény volt. Egy ősöreg keleti sárkány. 
- Senki -felelte a lány. - Nem ember és nem is sárkány. Nincs oly hatalmam, mint neked.
- Ki vagy te?! -dörögte ismét.
- Senki... Képzelet. Egy ábránd, egy tűnő fuvallat. Álom. Egy apró remény.
- Hát miért létezel?! -toppantott a bölcs dühösen. - Semmi keresnivalód itt!
Dühös üvöltése visszhangzott a fellegekben. Tajtékozva vette üldözőbe a lányt, Ő mezítláb futott, rohant a semmibe a felhők labirintusán át...

. . .

Visszatérnek az ősök

Üdv!

Mostanság visszatérnek azok, akiket az ősidőkben rajzoltam.

Újra nekiálltam Character sheetet csinálni (hiába fogadtam meg sikítozva hogy SOHASOHASOHATÖBBÉ!!!), barátunk ismerős lehet a régi watchereimnek, akik már a kezdtek óta követnek. Ha jól tudom 2008-ban született meg Ő.

(A kép ősrégi, ne nézd x'D)

A kislánya (néhány bejegyzéssel ezelőtt látható) Baelrosa után őt is elérte az újrahasznosítás és félő, hogy az összes régi Édenesre is ez a sors vár. Szegény Aggomar... T__T

De jöjjön ő, akivel szenvedek, hogy kinézzen valahogy és legyen egy normális CS-je. Tádádáááá:

  

A színei megmaradtak, a ruhája pedig még alakul.

Mit kell róla tudni?

A neve Narya Leapwalker (őőő, valaki? Szökellő Narya?). 

Apukája random tünde harcos, aki valahogy felsőbb körökbe került és elérte a tiszti rangot. 

Anyuka egy léprecsalt succubus.

A tündék félvérsége ellenére befogadták, ő sokáig nem tudta hogyan is született és kik a szülei (apuka nem nagyon akarta beismerni, hogy ő a vérszerinti szülője, hosszú). Kislyánykora óta harcos akar lenni, példaképe a legnagyobb és leghíresebb stratéga Édenben, Aggomar. Őmiatta és lázadó fejecskéje miatt is beáll harcosnak, annak ellenére hogy apuka nem örül neki. Végül ő is stratéga lesz és a véletlenek folytán hőn szeretett példaképe mellé kerül be "asszisztensnek" x) 

Narya az a tipikus női karakter, aki erős, mégis okos, állandóan mosolyog és kacag rajtad, ha betojsz vagy elrontasz valamit. Elég vakmerő a stílusa, de sosem kockáztat feleslegesen.

Remélem szimpatizáltok vele, én nagyon szeretem.

---


Kicsit másról: álmok megint....
Egyre furábbakat álmodok és ezek nem abba a kategóriába esnek, amit én csak "katyvasznak" hívok. Mindenk van értelmes története, nem ugrálunk össze-vissza a helyszíneken és gyakran az egymást követő 3-4 álom összekapcsolódik. Kezdek kicsit megijedni tőlük.
A legtöbbnek furcsa, kicsit nyomasztó, ijesztő atmoszférája van.
De közben nagyon menőek D:


Legtöbbre nem is emlékszem vagy csak apró részletekre.
Menekülünk, valamiféle szürke köves kastélyszerűségben bújtunk meg. Az üldözőket nem láttuk pontosan, nem is emlékszem rájuk, de távol, a naplementében egy sziluettet látok, valamiféle lóét. Vágtat, emberekkel a hátán.
Később találkozunk a lóval, ami jobban emlékeztetett egy griffre. Csőr, fehér fej, paták, tollas farok. És vele van 2 ember, kalandozók. Beszélgetünk, mesélnek. Haladunk, egyre fentebb a csontokkal, pókhálókkal teli szürke köves épületben (labirintusban?), csak fáklyák világítják meg az utunkat. Végül felérünk egy terembe.
Az ajtó mellett, a falon egy hatalmas dombormű, rajta kígyószerű lények, kicsit emlékeztetett az azték naptárakra.
Derékszöget bezárva vele, a terem hátuljában egy emelvény, rajta 3-5  edény, korsó.  
Kezdetét vette a harc, amire már nem emlékszem... xD
Végül győztünk. A domborművön látható lényekkel harcoltunk, akik az edényekben lakoztak. Kígyószerű test, talán egy lényhez tartoztak.
Egyikük, a főnök szintén sasszerű lény volt. A feje sasé, mégis volt benne valami emberi. Fehér, tollas test, amit meg is engedett hogy simogassak és álmomban hihetetlenül puhának éreztem. Egy másik -egy szarvas, vörös, női lény- nagyon nem örült annak, hogy a főnök velem társalog és elenged minket.
Vicces nah.
A másikban szintén dungeonban jártunk, volt egy boss (akit Kel'Thuzadnak neveztünk álmomban...nem is WoWozom, könyörgöm!), mellette még egy, kisebb kaliberű. Fő célunk egy vöröses-sárgás, cakkos szélű virág megszerzése volt. A kisebb elénk vágott, mikor neki akartunk menni Kel-nek, őt kinyírtuk könnyűszerrel. Halála után Kel kapott egy védfalat és elregélte, hogy hozzunk még embereket, ha meg akarunk vele birkózni... A többit részét nem mondom... xD 
Még a végén játékot fogok készíteni...ez volt a 3. játékról szóló álmom és nagyon tetszett mind. Kár, hogy utólag, ébredéskor hiába vagyok gyors, nem sikerül őket úgy megalkotnom, ahogy álmaimban láttam őket. Átalakulnak, elvesznek részletek, kiegészülnek az alakok.


A mai... erre végképp nehezen emlékszem, de részletek, amik megmaradtak: groteszk férfi arc; egy lány, behunyt szemmel, karjait összefonva, meztelenül áll vagy talán ég egy furcsa színű, kavargó tűzben. A színt a vérnarancséhoz tudnám hasonlítani, az árnyalat hasonló volt, mégis haloványabb kissé. A többi eltűnt, de nem élveztem az álmot túlzottan.
Ami biztos: ez is 2-3 részes volt.


De nem is zargatlak benneteket ezzel.

Szép napot! :D

Álmokról

Hiszek az álmaimnak.
Sokszor mutatták már meg nekem a jövőt vagy a szomorúságom igazi okát. A legtöbbet szeretem.

Van hogy a gondolataimban jár -talán mert sokat pihen és alszik-, de mostanság az álmaimba is beférkőzött. Amikor benne van az álmomban, mindig emlékszem rá, nehéz elfelejteni. Néha nagy, fekete tollas szárnyait kitárva jön felém, néha szarvak díszítik homlokát, fejét büszkén felszegve menetel mellettem, vezet egy úton.
De mindig, minden egyes álomban hosszú, hátközépig érő haja van. Kicsit kócos, hullámos és talán azt sem bánná ha megpiszkálnám, de álmomban sosem merem. Mindig megyek mellette vagy állok előtte és nem merek megszólalni. Csak pirulok, ő pedig mosolyog.
Csillog a szeme, mosolyog. Átkarol. Homlokon csókol és én meglepődve ejtem ki a tollat a kezemből.
Az álomnak vége, de alszom tovább, álmok nélkül.

Nem tudom mit jelenthet...