Hiszek az álmaimnak.
Sokszor mutatták már meg nekem a jövőt vagy a szomorúságom igazi okát. A legtöbbet szeretem.
Van hogy a gondolataimban jár -talán mert sokat pihen és alszik-, de mostanság az álmaimba is beférkőzött. Amikor benne van az álmomban, mindig emlékszem rá, nehéz elfelejteni. Néha nagy, fekete tollas szárnyait kitárva jön felém, néha szarvak díszítik homlokát, fejét büszkén felszegve menetel mellettem, vezet egy úton.
De mindig, minden egyes álomban hosszú, hátközépig érő haja van. Kicsit kócos, hullámos és talán azt sem bánná ha megpiszkálnám, de álmomban sosem merem. Mindig megyek mellette vagy állok előtte és nem merek megszólalni. Csak pirulok, ő pedig mosolyog.
Csillog a szeme, mosolyog. Átkarol. Homlokon csókol és én meglepődve ejtem ki a tollat a kezemből.
Az álomnak vége, de alszom tovább, álmok nélkül.
Nem tudom mit jelenthet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése