Mese, mese, meskete

Üdvözlet~

Eredetileg rajzokat akartam feltenni, de a rokonlátogatás és a sötétség közbeszólt.
Közben leírtam valamit, ami eszembe jutott. Egyszerű, nincs tele szép, romantikus körmondatokkal (csak szóismétlésekkel), de saját magamat elszórakoztattam vele. A kisgyerekeknek talán még tetszene.

Álljon hát itt egy buta kis történet, még illusztráció nélkül :)




Mosolyherceg és Búbánatkisasszony


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két királyság, s két kicsi uralkodó, kiket csak Mosolyhercegként és Búbánatkisasszonyként ismert a világ.
Mosolyherceg országa örökös boldogságban élt. 
A herceg rózsás arcán mindig vidám mosoly ült, bármi is történt, és ezt látva országa lakói is boldogan éltek. 
De a szomszéd ország, Búbánatkisasszony országa felett mindig borús fellegek húzódtak, a nép sötétségben és szomorúságban éldegélt. A kis hercegnő örökösen szomorú volt. Sokat sétált egyedül, sírdogálva palotája kertjében és senki és semmi nem volt képes őt jókedvre deríteni.
Egy szép napon Búbánatkisasszony tanácsosa kérésére meghívta országába a szomszéd királyság hercegét. Bármennyire is kerülte az embereket, az illem így kívánta.


Így történt, hogy Mosolyherceg Búbánatkisasszonynál vendégeskedett.


A kisasszony az illem szerint körbevezette országában vendégét, kinek a rossz idő és a szomorú emberek sem vették el jókedvét. A herceg mindenben s mindenkiben megtalálta a jót és mosolyt csalt azok arcára, kikkel csak találkozott. De Búbánatkisasszony még mindig szomorúan nézett maga elé. Nem értette vendégét, aki szüntelenül mosolygott, minden rossz ellenére.


A látogatás végén a hercegnő palotájában költötték el az ebédet. 
Egyszerű, csendes ebéd volt.
Búbánatkisasszony szólni sem mert Mosolyherceg társaságában. Túlzottan félt attól, hogy valamit elront vagy rosszat mond és ezért inkább magába fojtotta. Ettől pedig egyre közelebb került a síráshoz. Végül szegény nem bírta tovább és kirohant szeretett kertjébe, a sűrű rózsabokrok közé.


Mosolyherceg kis keresés után egy fűzfa tövében lelt rá a hercegnőre.
Nem szerette volna megijeszteni. Csendben osont mellé, magához hívva a közeli madarakat, állatokat, hogy együtt vidítsák fel a sírdogáló lányt. Látva, hogy még a madarak vidám csicsergése sem tudja elkergetni a rosszkedvet, a herceg átölelte... a hercegnő pedig zokogva borult a vállára...
Elmesélte mi bántja, mitől fél, de a herceg csak a fejét csóválta és kezeivel mosolyra húzta a száját - ami úgy is maradt. Talán életében először, a hercegnő elmosolyodott!

Könnyes szemmel, nevetve nézett a herceg szemébe és rájött, hogy most találta meg az élet szép oldalát...

Búcsúzáskor a hercegnő köszönetképp megölelte újdonsült barátját, aki ebbe teljesen belepirult.


Mosolyherceg és Búbánatkisasszony ezek után többször is meglátogatták egymást, évek múlva pedig egybekeltek és világraszóló lakodalmat csaptak. 
Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak~ :)

Vége
---

Köszönöm, ha elolvastad, jó éjszakát =)